A kutya nem bárány

Mama, Zsuzsi az "alvós" szobában rendezgettek.
Mama: Nézd csak Zsuzsi, Pali bácsi kutyája eszi a füvet
Zsuzsi, felpattan az ágyra, hogy kilásson: Sahib, hát nem vagy te bárányka!

Postás

Zsuzsinak levele érkezett Lengyelországból.
Anya: nézd Zsuzsi ezt neked küldte Nóri és Ede. Elvitték a postára messze innen és a postás bácsi kihozta nekünk. Azt írják, hogy "Kedves Zsuzsi! Keresztelőd alkalmából...."
Zsuzsi boldogan hallgatta, átérezte, hogy ez most különleges dolog és neki szól. Irigyelték is a többiek, főként Peti, hogy levele érkezett.
Vacsora után, Zsuzsi: Anya, azt írták, hogy kedves zsuzsi?
Anya:Igen
Zsuzsi: hihihi
Apa: Mi az Zsuzsi? Kitől kaptad?
Zsuzsi: a postástól!

Ki a felnőtt, ki a gyerek...

Egész nap ideges voltam, mert nem haladt a takarítás, aztán Petin csattant. Öltöztünk és be nem állt a szája, jókedvében...végül "hallgass már" felkiáltással kapott egy nagy fülest. Pár percig sírt, mint akit nagy méltánytalanság ért, majd kiment vígan játszani.
Kicsivel később:
Anya: Ne haragudj Peti, hogy megütöttelek, nem rád haragudtam.
Peti kedvesen , mosolyogva megsimogatta az arcomat: Miért rosszalkodsz? Na jól van, nagyon szeretlek! - és nevetve elszaladt.

Zörög a sárhányó

Egymás mellett ülünk az asztalnál, ebédelünk.
Anya: Peti, milyen volt ma az óvodában?
Peti: De Anya! én már mostam kezet.

Reggel
Anya:Hogy aludtál Pannikám?
Panni, a teásbögréjét szorongatva: majd akkor iszom meg, ha szomjas leszek.

Kétfejű sárkány

A vacsora rendszerint úgy zajlik, hogy a gyerekek asztalhoz ülnek és mindenki ordítozza, hogy mit szeretne. Muszáj ordítaniuk, mert másképp nem hallják saját magukat a másiktól... és valószínűleg aki hangosabb és idegesítőbb az kapja meg hamarabb amit kért - dzsungel törvények.
Kis türelemmel és találékonysággal gyorsan le lehet nyugtatni őket -de egy fáradt szülő ezekkel nem nagyon rendelkezik.
Egyik este, ezt találtam kiáltani nekik: Gyerekek, hagyjátok abba, hát nem látjátok, hogy csak két kezem van és két fejem!

Köszi Meli avagy ilyet még egy etetőszék sem látott

Peti beült Zsuzsi etetőszékébe (ikeás, egybeöntött műanyag). Zsuzsi ezt nagyon zokon vette, de Peti gálánsan felajánlotta, hogy ülhet az ölébe. Mielőtt felnézhettem volna a mosogatásból, már ott ültek ketten a székben, két-két láb bedugva és vidáman ettek.
Tíz perccel később szerettek volna kimászni......néhány perc sikertelen kínlódás után megékeztek Meliék Antikával és a nagyszülőkkel .... mindig örülünk nekik, de ennyire még soha :) ....Meli húzta Zsuzsit, én toltam, Peti vihogott alul, Panni fogta a szék lábát, Zsuzsi úgy ordított mire félútra értünk, hogy azt hittem kitörött a lába.... végül pirosra horzsolt combokkal kiszabadult...
Köszi Meli!

Főnökök

Bunker építés, főnök választás. Hosszas vita után az eredmény:
Panni: mondjuk, hogy én vagyok az építésben a főnök, Peti te meg abban főnök , hogy ki játszhat.
Peti: Jó!
Zsuzsi: és én vagyok a kicsibaba főnök.

Felhurcolkodtak az emeltre, de nem sikerült mindent egyszerre felvinni.
Panni: Peti te maradj itt vigyázz a dolgainkra én meg lemegyek a többiért.
Peti: De én félek egyedül!
Panni: egy főnök fél egyedül?
Peti: Ja tényleg, nem félek! De azért maradj inkább te fent.
Panni: nem jó, mert én félek
Peti: egy nagylány fél?
Panni: tudod mit, Zsuzsi marad veled, én gyorsan lemegyek a játékokért.

Fontos tárgyak

Kirándulni voltunk Dobogókőnél. Mindenki pakolt magának a hátizsákjába. Petiéből a következő kincsek kerültek elő, az első pihenőnél: körömvágó csipesz, ceruza, 2 fecskendő, elemlámpa (amit napok óta nem találtunk). A csipesztől egész úton nem volt hajlandó megválni. Ahányszor megfogtam a kezét, ha az ösvény nagyon meredeken lejtett, mindig benne volt a csipesz, amit ezután a zsebébe dugtunk, majd néhány perc múlva megint a kezében szorongatta... Két héttel később Sétáltunk Pátynál az erdőben és egy fa alatt a földön, ahova leültünk pihenni, találtunk egy fényes körömvágó csipeszt :)

Lovag, vagy mégsem?

Peti: Én a fekete lovag vagyok, Zsuzsi te milyen lovag vagy?
Zsuzsi: Én királykisasszonylovag!

Záporgás

Peti: Ezt nézd, záporog az eső!!!

Hős

Sötétedés után Panni készült felmenni Mama boltjába. Az udvar feléig van világítás, utána egy darabig sötétben kell menni.
Panni: Anya, kísérj fel, nem merek egyedül
Peti: Panni! Én nem félek, felkísérlek én, Én a Hős!

Szabályok és alkalmazásuk...

Peti és Zsuzsi egymás mellett ülnek reggelizés közben. Peti folyamatosan bohóckodik, beszél.
Anya: Peti, egyél, ne beszélj folyamatosan.
Peti: bla bla bla ...
Anya: Peti ha nem maradsz csendben elküldelek az asztaltól!
... kicsit később Anya elkezd mesélni valamit a világ nagy dolgairól apának...
Peti: Anya, most magadat kell elküldened az asztaltól!