Kányádi Sándor
Lapulnak a lehullt lombok
Sem a napot, sem a holdat nem látjuk már napok óta, habarcsával a szürkeség a kék eget bevakolta. Sehol egy tenyérnyi kékség, bár egy vékony repedésnyi; nincs a feketerigónak, nincsen kedve fütyörészni.	Csak csetteget ágról ágra, hírleli: vége az ősznek, lapulnak a lehullt lombok, fáradtak, nem kergetőznek. Lombok helyett fönn a fákon csupa sötét varjú-kár van. S elkezd a hó hulldogálni, mint a tavaly ilyentájban.
Zsuzsi rajza